A dabasi LAKTO Kft. tehenészetének története egy abszurd helyzetet tár elénk, ahol a családi mintagazdaság elveszítette az állami földbérlethez való jogát, holott kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkeztek. A Kővágó család, amely már három évtizede gazdálkodik ezen a területen, egykori barátjuk, a Fidesz Pest megyei elnökének tanácsaira hallgatva úgy döntött, hogy nem pályáznak az általuk használt földekre. Kővágó Ignác, a gazdaság vezetője, elmondta, hogy a családjuk mindig is elkötelezetten támogatta a kormányt, és nem számítottak arra, hogy ennyire rosszul járnak.
Lenyűgöző infrastruktúrával és 2800 szarvasmarhával, valamint napi 40 ezer literes tejhozammal büszkélkedhetnek, azonban a földbérlet hiánya miatt a jövőjük kérdésessé vált. A család attól tart, hogy nélkülözniük kell a takarmánytermesztést, ami a gazdaságuk felszámolásához vezethet. Különösen aggasztónak tartják, hogy a politika miként interferálhat a mezőgazdasági termelésükkel, és hogy a kormányzati ígéretek ellenére milyen könnyen elveszíthetik a stabilitásukat.
A dabasi tehenészet története nem csupán egy családi vállalkozás küzdelmét tükrözi, hanem szélesebb értelemben a fideszes kapcsolatrendszerek bonyolult és sokszor zavaros természetét is. Az ügy hátterében álló politikai machinációk és az elhanyagolt ágazat valósága felveti a kérdést: vajon valóban a gazdák érdekeit szolgálják-e a döntéshozók, vagy inkább a politikai támogatási rendszerek fenntartása az elsődleges cél?
Ez a helyzet hangsúlyozza, hogy milyen jelentős szerepet játszik a kormányzati kapcsolatok szerepe a mezőgazdasági szektorban. Ahogy Kővágó Ignác megjegyzi, „Nem gondoltuk, hogy így járunk, miután mindenkit kiszolgáltunk.” Az elegáns tehenészet, amely eddig mintagazdaságként funkcionált, most már komoly aggodalommal tekint a jövőjére, és várja, hogy miképpen alakul a politika és a mezőgazdaság viszonya a következő időszakban.
Ez az eset rávilágít arra, hogy a vidéki gazdaságok nem csupán az élelemtermelés színhelyei, hanem komplex politikai játszmák terepévé is válhatnak, ahol a gazdák sorsa a hatalom döntéseitől függ. Az újságírásnak ebben a helyzetben kulcsszerepe van: fel kell tárniuk ezeket a történeteket, hogy a közönség tudomást szerezzen arról, mi zajlik a háttérben, és hogy a hatalom ne kaphasson felmentést a felelősség alól.
