Nagy a baj az aranyszínű sárgaság miatt: Teljesen eltűnhet a kistermelői borkészítés
A szőlő aranyszínű sárgaságának terjedése komoly kihívások elé állítja a magyar szőlőtermelést. A szakértők figyelmeztetnek, hogy ezt a fitoplazmás növénybetegséget nem lehet kezelni a hagyományos módszerekkel, és a jövőbeni megoldások érdekében a szőlőtermelőknek együtt kell élniük a járvány következményeivel. A betegség tünetei nem láthatók szemre, ezért a fertőzött szőlőt őszintén nehéz azonosítani, s a fertőzött tőkéket gyógyítani sem lehet. A legsúlyosabb kérdés az, hogy milyen gazdasági hatásokkal kell számolni a kistermelői borkészítési lehetőségek csökkenése miatt.
A járvány a dél-dunántúli borvidékeken a legelterjedtebb, azonban sajnálatos módon szinte az összes hazai borvidéket érinti, kivéve egyet, amit a betegség még nem sújtott. Az aranyszínű sárgaság elérésének módja és a járvány kockázata olyan hasonlóságokat mutat a filoxéra-járvánnyal, amely gyökeresen megváltoztatta az európai szőlőtermesztés mibenlétét. Az idei évben a különböző ágazati szereplők, beleértve a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát is, szorosabb együttműködésre készülnek a védekezés terén, mivel tavaly végén egy kormányrendelet tette őket kulcsfontosságú szereplővé a helyzet kezelésében.
Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége elnöke hangsúlyozta, hogy a legnagyobb félreértés a betegség diagnosztizálásában rejlik, hiszen a fertőzés szemeink előtt rejtve marad. A hasonló tüneteket produkáló tünetegyüttesek sokasága miatt laboratóriumi vizsgálatok nélkül a fertőzés megállapítása nem lehetséges. A szakember kiemelte, hogy a kórokozó megszüntetése gyakorlatilag lehetetlen; ha egy tőke egyszer megfertőződik, az örökké beteg marad, így a védekezés célja nem a gyógyítás, hanem a terjedés megakadályozása.
Ez a védekezés gyakran a fertőzött ültetvények részleges vagy teljes eltávolítását is magában foglalja. A szőlőkabóca, a betegség terjesztője, kulcsszerepet játszik a fertőzés körforgásában. A klímaváltozás alakulása miatt a rovar életfeltételei kedvezőbbé válnak, ami megnehezíti a fertőzés megfékezését. E probléma súlyosbítja azt is, hogy a fertőzés nemcsak a termőföldeken, hanem a zártkerti ültetvényeken, magánkertekben, elhanyagolt szőlőkben és a flexibilis bozótos területeken is jelen van.
A tavaly év végi kormányhatározat tükrében a hegyközségek szerepe a járvány elleni védekezésben elengedhetetlenné vált. Molnár Ákos, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elnökségi tagja négy alappillér köré csoportosította a védekezést, amelyek támogathatják a jövőbeni borkészítési lehetőségek megőrzését. Azonban ahhoz, hogy a védekezési erőfeszítések hatékonyak legyenek, összehangolt akciókra van szükség a termelők között, különben a védekezés hatása minimális lehet.”
