A nyugdíjak svájci indexálásának hatása 2010 és 2024 között
A Kopint-Tárki szakértői, Oblath Gábor és Simonovits András által közzétett számítások világosan mutatják, hogy a svájci indexálás által javasolt nyugdíjemelési módszer hatása messze elmarad a közkézen forgó számoktól. A szakértők becslése szerint a nyugdíjak az inflációt követve emelkedtek volna, szemben a svájci indexálás alapján számított értékekkel, amelyek lényegesen kedvezőbbek lettek volna.
Az elemzésük során kiderült, hogy a nominális átlagnyugdíj reálértéken 47%-kal nőtt 2010 és 2024 között, amit részben a cserélődési hatásnak tudnak be. Ez a hatás a nyugdíjasok körében azt jelenti, hogy a korábban nyugdíjba vonuló, alacsonyabb nyugdíjúakat felváltják az új, gyakran magasabb nyugdíjak. A cserélődési hatás és az inflációkövető emelés együttesen fele-fele arányban járultak hozzá az átlagnyugdíj emelkedéséhez.
Összehasonlító számítások
A becslések szerint, ha svájci indexálást alkalmaztak volna, az átlagnyugdíjak reálértéke 12-16%-kal magasabb lett volna, mint a tényleges reálemelés. A szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy a svájci indexálás folyamatos és politikamentes módot biztosít a nyugdíjak emelésére, ellentétben a politikai döntésekhez kötött alkalmi emeléssel, ami az előrehozott választásokra utaló jeleként is értelmezhető.
Katona Tamás közgazdász újabb számítása azt mutatja, hogy ha a Fidesz kormány a 2010-es váltás után nem állította volna le a svájci indexálást, a nyugdíjak akár 65%-kal is magasabbak lehetnének. A jelenlegi nyugdíjaváltozások és az új havi emelések bevezetése, mint például a 14. havi nyugdíj, mind hozzájárulnak ahhoz a hamis képhez, hogy a nyugdíjak növekedése kizárólag a kormány jószándékán múlik, nem pedig gazdasági realitásokon.
Következtetések
Az elemzés arra figyelmeztet, hogy a nyugdíjak emelkedése nem csupán politikai döntések eredménye, hanem hosszú távú gazdasági folyamatok is állnak mögötte. A svájci indexálás mint módszer figyelembevételével, lehetőség nyílik arra, hogy a nyugdíjak reálértéke jobban közelítsen az átlagos nettó keresetekhez, ám ennek politikai akarata még mindig kérdéses.
Jelenleg talán a legfontosabb, hogy a közbeszédben a nyugdíjak emelése olyan tényezőként jelenjen meg, amely mögött reális számok és hosszú távú terveken alapuló politikák állnak, nem pedig csupán kampányfogásként.
