Átláthatóság és Homály – Lázár János Üzleti Módszerei
Egy friss lakossági fórumon Lázár János, az építési és közlekedési miniszter, határozottan kijelentette, hogy az átláthatóság elengedhetetlen a demokrácia működéséhez. Azonban a valóságban éppen a saját üzleti érdekeltségei, különösen a batidai luxusvadászház birtoklását övező cég, a Grosswiese Zrt. körüli információk tűnnek el a homályban.
Tulajdonosi Kérdések
Vajon miért nem hajlandó Lázár nyilvánosságra hozni a tulajdonostársak nevét, ha egyszer minden adat állítólagosan elérhető? Az igazság az, hogy a cég nyilvántartásában minden ötödik részvény tulajdonosa ismeretlen, ami súlyosan sérti a cégnyilvántartásra vonatkozó törvényeket. Lázár saját bevallása szerint mindössze 41 százalékos részesedéssel rendelkezik, ám úgy tűnik, hogy az osztalék legnagyobb része mégis őt illeti. Hogyan lehetséges ez?
Luxus és Elzártság
Batidán a vadászház elhozott egy fényűző életformát, amely az utóbbi években csaknem fél milliárd forint nyereséget termelt. Érdemes megvizsgálni, hogy milyen módszerekkel érkezik a pénz a miniszterhez, aki elvileg csak részvények kisebbségi hányadát birtokolja. A batidai luxusvadászház sikere, úgy tűnik, szoros összefonódásban áll az átláthatóság hiányával.
Pénz és Hatalom
Az osztalékok elosztása kérdése már régen felmerült. Miért folyamodnak a tulajdonostársak rendszeresen az osztalék átadására a miniszter javára? Esetleg az üzleti világban a kapcsolatok ereje láthatóan felülírja a jogi kereteket? A miniszter által hangoztatott légynyüvöltés, miszerint minden nyilvános és áttekinthető, egyre inkább kérdéses, hiszen a cégiratokban nem találni információkat a tulajdonosi kör pontos összetételéről.
Összegzés
Az, ahogyan Lázár János kezeli a saját érdekeltségeit, éles ellentétben áll azzal, amit a nyilvánosság felé közvetít. A látszólagos átláthatóság mögött egy zavaros háttér rejtőzik, amely folytatta a politikai és üzleti hatalom összefonódásának kérdését. A közvélemény számára a vagyonnyilatkozatok és társadalmi felelősségvállalás nem csupán üres szavak, hanem biztosítékok a tisztességességre, amelyek a demokratikus normáknak megfelelően működnek.
