A nyugdíjasok helyzete a 2026-os választások után: Az elszegényedés veszélye
2026. április 12-e után a nyugdíjasok számára a legnagyobb kihívást a relatív elszegényedés jelenti. Ez az aggasztó tendencia évek óta jelen van, és a nyugdíjszakértők, köztük Farkas András véleménye szerint ez a probléma továbbra is megoldatlan marad, míg az abszolút elszegényedés kockázata is egyre több nyugdíjast érint. Az adatok riasztóak: minden harmadik nyugdíjas nyugdíja a szegénységi küszöb alatt van, míg a mélyszegénységi küszöbnél alacsonyabb jövedelem a nyugdíjasok hatodát sújtja.
A nyugdíjmegállapítás és -emelés rendszere
A nyugdíj összegét két fő tényező határozza meg: az elismert szolgálati idő és a nettó életpálya átlagkeresete. A nyugdíjmegállapítás során figyelembe vett keresetek értékét a valorizációs szorzók befolyásolják, amelyeket évente újraállapítanak a költségvetési keret és az infláció tükrében. Így a nyugdíjasok nyugdíjai az aktuális bérszínvonalhoz képest torzulhatnak, különösen azok számára, akik a nyugdíjigénylésük későbbi éveiben kénytelenek kérni. E módszer miatt a nyugdíjak eltérően növekedhetnek az idő múlásával, aminek következtében a frissen megállapított nyugdíjak sok esetben hátrányos helyzetbe kerülnek a már korábban megállapítottakkal szemben.
A nyugdíjemelés kihívásai
Az inflációhoz kötött nyugdíjemelési rendszer, mint a nyugdíjak növelési alapja, lényegesen hozzájárul az aktív keresőktől való leszakadáshoz, azaz a relatív elszegényedéshez. Szomorú tény, hogy a régebben megállapított nyugdíjak értéke folyamatosan csökken, ami belső feszültséget okoz a nyugdíjas társadalom körében. A 2021-es 13. havi nyugdíj részleges bevezetése, majd 2022-től teljes bevezetése adott némi enyhülést, de megoldást nem hozott a strukturális problémákra. A 2026-ra tervezett 600 milliárd forintos pluszkiadás ugyanakkor óriási teher a már amúgy is szoros költségvetésnek.
Új megoldási javaslatok
Farkas András nyugdíjszakértő szerint a következő kormányzat számára egy gyors megoldási lehetőség lenne egy új nyugdíjemelési eljárás bevezetése, amely nemcsak az inflációt, hanem a nettó reálkeresetek növekedését is figyelembe venné. Ez alapján a 2026. januári inflációs emelés helyett egy összesített 6,35%-os nyugdíjemelés bevezetése válna szükségessé, ami a reálkeresetek 5,5%-os növekedésének és az inflációra épülő 3,6%-os emelés kombinációjával érhető el.
A Tisza program és jövőbeli perspektívák
A Tisza programja említi az új nyugdíjjal kapcsolatos intézkedések terveit, amelyek célja, hogy a nyugdíjak újra a bérek alakulását kövessék. Farkas András hangsúlyozza, hogy ha a nyugdíjemelés tervezett rendszere szolidaritási szempontokat is figyelembe venne, mint a például a lengyel modell, akkor radikálisan csökkenteni lehetne a relatív elszegényedés kockázatát. Az új rendszer kialakítása és bevezetése kulcsfontosságú lépés lehet, amely a nyugdíjasok jövőbeni helyzetének javítását célozná meg.
