Bod Péter Ákos a jövedelemkülönbségekről: Az argentin mintára nőtt a gazdasági szakadék Magyarországon
Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke, a Pénzcentrum interjújában a magyar gazdaság és társadalom dél-amerikanizálódásáról beszélt. Véleménye szerint a jövedelmek eloszlásában kiemelkedő hasonlóságok figyelhetők meg Magyarország és Argentína között; a gazdasági különbségek egyre inkább felnagyítják a szakadékot a szegények és a rendkívül gazdagok között.
A vezérlő elmélet szerint a szegények és a mélyszegénységnek kitett csoport foglalja el a mérleg egyik serpenyőjét, míg a másikon a legfelső egy százalék, sőt olykor néhány oligarcha áll. „Éppen ez történt Argentínában is” – emelte ki Bod Péter Ákos, utalva a két ország gazdasági struktúrájára.
A politikai diskurzus fontosságát hangsúlyozva elmondta, hogy a kétezres évek elején már megjelentek populista tendenciák a magyar politikában, amelyek során a politikai elit ígéreteivel csábította a választókat. „A politikusok a szegényeknek állami támogatást ígérnek, míg a gazdagok is a kormány bölcsességében bíznak, ám az állam valójában csak azt tud adni, amit máshonnan elvesz” – tette hozzá.
Bod Péter Ákos aggodalmai részben mára valóra váltak. A magyar állam, mint hangsúlyozta, „rátelepedett a társadalomra”, elnyomva a versenyt, miközben rengeteget adóztat, gyakran informális módon, az üzleti szektoron keresztül, például iparági különadók vagy bankadók formájában. E mellett a politika közeli vállalkozókat is támogatja, mindezt a nemzeti tőkésosztály védelmére hivatkozva.
A magyar kormánykoalíció érdekes módon a legszegényebb településeken élőktől és a gazdagoktól is jelentős támogatást kap. Bod rámutatott, hogy a gazdagok a kormánytól várják vagyonuk védelmét, míg a legszegényebbek, akik nem látnak lehetőséget a felemelkedésre, szintén a kormányhoz fordulnak. A középosztály, amelynek ambíciói megakadnak, gyakran az ellenzékre szavaz a változás reményében.
Ugyanakkor Bod Péter Ákos figyelmeztetett, hogy az argentin párhuzamot nem szabad túlzásba vinni, hiszen az Európai Unió tagsága némileg tompította ezeket a folyamatokat. Az EU-tagság, a szabad munkavállalás és az üzleti élet nemzetköziesedése korlátozza, hogy az állam teljes mértékben rátelepedjen a társadalomra, és elnyomja a civil kezdeményezéseket.
A középvállalkozók számára az állami és uniós versenytárgyalások „örök nyertesei” jelenthetnek kihívást, mivel sokan nem tudnak pozíciót szerezni a piacon. A kisebb cégek esetében gyakran krónikus problémát jelent a motiváció elvesztése, ami a termelékenység alacsonyan tartásához vezet. „Nincsenek megfelelő fizetőképes munkahelyek, ami a többi vállalkozás számára sem jelent keresletet” – mutatott rá Bod.
Mint megjegyezte, az államnak már tíz éve a megfelelő oktatásba kellett volna invesztálnia a gazdasági fellendülés érdekében, nem csupán az adókedvezményekkel csalogatott összeszerelő üzemekre támaszkodva. A kialakult helyzeten szerinte kizárólag egy új generáció tudna segíteni, amely képes lehet friss ötletekkel és megoldásokkal előállni.
